Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tizenkettedik rész

2016.01.22

Lágy kék

Egy pillanatra mintha ott sem lettem volna, jelenlétemről alig vett tudomást, de nem hibáztatom. Apám minden érzékét és gondolatát az előtte lévő, életéért küzdő sebesült szarvas kötötte le. Szegény állat kinézetéből látszott, alig úszta meg az óriáspókokkal való találkozást. Kicsit fájt érte a szívem, és biztos voltam benne, az arcom elárulja az érzéseimet is.

A szarvas borzalmas állapotban volt: egyik szarva letört, teste tele volt sérülésekkel, mindenhol karcolások és vágások borították, amik közül sok még mindig vérzett, bundája foltokban hiányzott. De úgy vélem, a legrosszabb az a törött lába, mindenki láthatta a kiálló, fehér csontot, és azt, mennyire természetellenes szögben van a végtag.
Királyom méltóságteljesen ült a szenvedő állat melletti mocskos földön, fürge ujjai végigbarangolnak a testén, anélkül, hogy hozzáérne, mintha csak egy szellem lenne jelen. Édes sindarin, néha pedig erdőtünde szavakat duruzsol, ezzel egy időben az egész helyre béke száll, a szarvassal együtt pedig én is megnyugodtam.
A szarvas szemében a megsebzett állatok jellegzetes pillantása látszik, és egy pillanatig azt hittem, meg fogja harapni, de apám tud bánni a szavakkal és a vadállatokkal; s egy pillanat múlva az állat lehunyja a szemét, és teljesen ellazul. Szakadozottan lélegzik, s immár nem kétséges, hogy néhány bordája szintén eltört. Apám szelíden néz rá, szemének intenzív kékje pasztell árnyalatúra halványul. Szeretetteljesen megsimogatja a szarvas orrát, és a fülébe suttog.
„Han, melui lavan.”
A szívem szakad meg, miközben nézem, hogyan próbálja a király megmenteni az állatot, aki súlyos sebei miatt egyre jobban szenved. Hiába próbálkozik, már túl késő, és a következményekért is magát fogja majd okolni. A szarvas nem éli túl az éjszakát.

.............

Egy hűvös reggelen apám a szabadban intézte el a rengeteg papírmunkát. Csendes társa voltam, de egy apró mosoly végig ott maradt az ajkamon. Hetek teltek el azóta, hogy megtaláltuk a csaknem halálosan megsebesített szarvast. Apám szeretete és állhatatossága még sosem nyűgözött le ennyire.
A király mellett egy fiatal szarvasbika ült, egyetlen aganccsal. Ahogy a király dolgozott, megbökdöste a karját, de nem foglalkozott vele. A szemem sarkából láttam, hogy csak tetteti ezt, és miközben írt, szeme halványkék volt, és egy mosoly árnyéka játszott ajkain.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kis kedvenc

(Viki, 2016.01.22 15:16)

Nekem is kell egy házi szarvas! Habár, szerintem anyuék ott rögtön kivágnának vele együtt :D